Quinn Fabray

Név: Quinn Fabray (igazi: Lucy Quinn Fabray)
Kor: 16
Évfolyam: másodéves
Foglalkozás: Diák
Belső tulajdonságok: Sokak szerint gonoszkodó vagyok, és állandóan gúnyos megjegyzéseket teszek. De, hát elnézést.. Ha valaki nem tud öltözködni, vagy nem olyan felsőbb rangú, mint én akkor mégis mit vár el tőlem? Híres vagyok, gyönyörű, sznob, mindenki engem akar. Annyira sokat dolgoztam, hogy elérjem azt az embert, aki most vagyok; A suli legmenőbb lánya, és a Cheerios legjobb pompon-lánya. Elég féltékeny típus vagyok, és sajnos könnyen tudnak manipulálni engem. Ha megbántanak képes vagyok bármeddig elmenni, csak hogy bosszút álljak az illetőn. Mindenki tudja, hogy velem nem érdemes kikezdeni, vagy egy örök életre meg fogja bánni. Hívő vagyok, a Cölibátus klub elnökének a szerepét töltöm be.
Külső tulajdonságok: Az a lány vagyok, aki ha végig sétál a folyosón, mindenki megfordul utána, és megcsodálja. Igen, még a lányok is. Ezzel szerintem mindent elmondtam. Tökéletes alakom van, és a gyönyörű szőke hajam ezt még csak fokozza. Nincs olyan ruha, ami nem állna jól rajtam. 170 cm magas vagyok, gyönyörű zöld színű szempárommal bárkit eltudok bűvölni. Általában a hajamat összekötve hordom, figyelve, hogy egyetlen egy szál se álljon ki. A suliban általában a pompon-lány ruhámat hordom, de ha épp nem ott vagyok akkor mindig a legújabb divat szerint öltözködök.
Titulus: Pompon-lány
Előtörténet: 1994. május 9-én születtem, az eredeti nevem Lucy Quinn Fabray. Szüleimmel élek együtt, és a nővéremmel Frannie Fabray-jel. Már gyerekkorom óta el voltam kényeztetve, így mindig is megkaptam mindent, amire vágytam. Nem foglalkoztam magammal, így sajnos bekövetkezett az, hogy elhíztam. De nagyon durván. Tehát általánosba egy kövér, festett barna hajú lány voltam, tele pattanásokkal, és a világ legszörnyebb orrát birtokoltam. Nem voltak barátaim, csúfoltak engem. Szörnyű életem volt, minden nap zokogtam. Végül annyira mély depresszióba estem, hogy megkértem a szüleimet, költözzünk el, és ezáltal hadd váltsak sulit. Magam mögött akartam tudni a régi, borzasztó életemet. Hálás lehetek a szüleimnek, mivel megtették. Apukám egy jobb állást szerzett, így az extra pénzből megkértem hadd csináltassák meg az orromat. Egy dolog jól nézett ki rajtam. Utána kezeltettem a pattanásaimat, és elkezdtem tornászni. Ekkor szembesültem avval a tudattal, hogy nagyon hajlékony vagyok, így elkezdtem táncolni, és pompon-lány lettem. Nagyon hamar megszabadultam a felesleges kilóktól, és a nyár végére hatalmas transzformáción estem keresztül. Többé már nem festettem a hajamat, maradtam a természetes szőkénél, átváltottam a kontaktlencsére, és megkértem a szüleimet, hogy többé már Quinn-ként szólítsanak. Ha valaki is kiejti a száján, hogy Lucy, egyből a régi gúnyolódások jutnak az eszembe. Így tehát ősszel egy teljesen más ember, egy elfelejtett múlttal lépett át a McKinley High kapuján. Megkaptam azt az életet, amit mindig is akartam. Pompon-lány lettem, sőt a legjobb, és nem kellett sok idő hozzá, de én lettem az iskola legszebbje. A fiúk engem akartak, a lányok irigykedtek rám. Egy csodálatos barátom lett, Finn Hudson. Nem is csoda, hisz ő az iskola futball csapatának a kapitánya. Tökéletes párt alkotunk, és mi uralkodunk az egész iskola felett. A szüleim bíztatására a Cölibátus klubhoz csatlakoztam, és idővel én lettem az elnöke. Hiszek benne, hogy nem szabad a házasság előtt testi kapcsolatot létesíteni valakivel, csak időnként Finn nem érti meg, hogy miért nem szeretnék több dolgot „kipróbálni” vele. Nos, ez lenne az én tökéletes életem.